Az ember már egész kis korában találkozik korláttal. Idővel egyre több és több korláttal. Jobban kellene figyelnünk rájuk.
Konkrétan, hogy ne legyenek.
Az eredendő szabadságunkat korlátok közé szorítja az idő. De ez az idő viszonylagos. Nem kell siettetnünk semmit. Az első hangot, az első lépéseket, az első szót, az első csókot, az első szerelmet, semmit ne siettessünk.
Becsüljük meg az időt, és ne tekintsük korlátnak. Ne felejtsük el sosem, hogy csak a jelen pillanat számit.
Hamvas Béla szerint a gondolatoknak nincsenek korlátaik, sőt a lélek teljesen, korlátlanul, végzetesen szabad.. Korlátokat nem csak magunknak állítunk, nemcsak magunkat és lehetőségeinket határoljuk be, hanem másokat is. Ne korlátozzunk senkit.
Amint elhagyjuk a kis ágyat, a járókát, az iskolákat, a családi házat, a lehetőségek tengerén találjuk magunkat. Bizonyára mindenki megtapasztalta már az utazás örömét, amikor oda mehetett egy hátizsákkal, autóval, kerékpárral, ahova csak szeretett volna.
Amikor nem voltak tervek, nem voltak szabályok, nem voltak korlátok.
Amikor csak állunk és élvezzük a napfelkeltét vagy a naplementét. Amikor megölelünk egy fát, amikor arcunkat fordítjuk a felhők felé, hogy élvezzük a ráhulló esőcseppeket, amikor önkéntelenül elmosolyodunk, amikor a szivárványba néz szemünk…
Hová lettek ezek a napok vagy csak pillanatok? Miért építünk magunknak, vagy fogadjuk el mások ránk kényszerített korlátait? Miért hagyjuk, hogy az időkorlát összeszoríthassa szívünk? Hát nem a szabadság az, ami a legnagyobb kincsünk ezen a földön?
Kor –l-Átok, körbevesznek, ha hagyjuk. Látjátok korotok korlátait? Gyermekkorotok, kamaszkorotok és felnőttkorotok korlátait? A korlátok átkok, melyeket, ha láttok, küzdjétek le, engedjétek el, és érezzétek, élvezzétek a szabadságot.
Önnön magát köti gúzsba az, ki félelmeinek és korlátainak rabja.
Nincs olyan, hogy lehetetlen, nincs olyan, hogy szerencsétlenség. Olyan lehet, hogy kevés a hit vagy hogy rosszul értelmezünk egy helyzetet. A test korlátai láthatóak, de az elme korlátai a veszélyesebbek, melyek láthatatlanok és durvábban befolyásolják sorsunk, semmint azt gondolnánk. Le hát a korlátokkal! Szabadítsátok fel magatokat. Éljetek kortalanul és főleg korláttalanul.
Nem a test vagytok, mely pusztulásra ítéltetett, Ti a benne lakók vagytok, mely soha nem születik és nem hal meg, s amint rájöttök erre, minden aggodalomtól, vágytól, korláttól megszabadulhattok. Éljünk hát korlátok nélkül, megélve a pillanatok szépségét.
Okuljunk a múltból, bízzunk nagy hittel a jövőben és ragadjuk meg a tovatűnő pillanatot teljes szívvel MOST!
|
