Van úgy, hogy eleged van a zajokból, a hangokból, az emberekből?

A hírekből, információkból, melyek özönlenek mindenhonnan, a villogó neonokból, a siető,

összemosódott masszává váló tömegből, a munkából, az autókból, még a családból is?

Hogy nem nyújt vigaszt a kedvenc ételed, italod, könyved?

Van úgy, hogy eleged van mindenből és mindenkiből?

Ekkor segít az erdő.

A természet őszinte, érdekmentes tisztasága. Ahol semmi sem hiábavaló,

ahol egyik állat sem képmutató vagy önző. Ahol mindennek megvan a helye,

ahol béke van és nyugalom.

Ahol a növények illata tölti ki a teret. Ahol az állatok csendes neszeinél nincs semmi,

mi hangosabb lenne.

Az elvonulás egy ilyen helyre egyet jelent a feltöltődéssel.

Fontos, hogy körülötted csak az erdő legyen. Lehetőleg sokhektárnyi fa, öregek,

a maguk mozdulatlan bölcsességével.

Ne legyen áram, térerő, semmilyen mesterséges vagy gépi hang,

és lehetőleg senki ember fia (vagy lánya).

Akkor elcsöndesedsz te is és a hang-kavalkád, mely eddig tombolt benned,

s szinte az őrületbe kergetett, végre elhalkul, lassan semmivé foszlik.

Ha sikerült önmagadban elcsendesedned, akkor jön egy érdekes tapasztalás,

meghallod az erdőt, majd megérzed, s valahogy az erdő is megérez téged.

Az elmédet kiüríted, korlátaidat és félelmeidet elengeded, és cserébe megtalálod a nyugalmat

és békét.

Megkéred az erdőt, hogy fogadjon magába, lehess része úgy, mint soha előtte semminek,

magadat elengedve beleolvadsz a természetbe.

Így az erdő része leszel, s része a nagy egésznek is egyszerre.

Nem akarsz, nem vágyakozol, nem gondolsz. Vagy.

A pillanatot éled. Végre igazán megéled.

Hanyatt dőlsz a réten vagy hátadat egy fa törzsének veted.

Leülsz a patak partra, vagy csak nézed az ágak között az eget.

Ürességet érzel, mégis tele van élettel minden.

A semmi és a minden egyszerre van jelen.

Mássz fel a gerincre, ereszkedj le a völgybe, a természet úton-útfélen önzetlenül ajándékoz

meg téged. Kökény, áfonya, csipke éhségedet csillapítja, forrás vize szomjadat oltja,

madarak éneke gyógyír sok bajodra.

Vessz el az erdőben bátran, ne legyen célod vagy terved,

csak lépegess és haladj, érezni fogod, mikor merre kell menned.

Ha magadat elveszíted, fogod csak (újra) megtalálni azt, amit keresel.